,,Szolgám vagy" - nem azért, mert megérdemled, hanem mert Ő téged választott

Ézsaiás 41

Ebben a részben egy igazán szép ígéret található, melyben ez áll: ,,Szolgám vagy te, elválasztottalak és nem útállak meg. Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, meg is segítelek, sőt, igazságom jobbjával támogatlak." Gondolom te is gyönyörködtél már ebben. De vajon elhiszed-e, hogy ez igaz az életedre. Nem csak akkor, amikor úgy érzed, végre kiérdemelted. Akkor is, amikor a leggyengébb vagy. Amikor elbuktál. Mikor legszívesebben nem mennél Isten színe elé, nehogy megkapd méltó büntetésedet.

Azonban ez a rész nem erről szól. Nem a legerősebbekhez. Ha nekik szólna, nem lenne arra szükség, hogy Isten ,,megerősítse és támogassa" őket. Ez nem kiérdemlés. Nem kell megvárnod, amíg elég leszel - hiszen akkor már nem lesz szükséged az ő segítségére, tehát Rá sem; viszont még ha nem is vennéd észre, Tőle függessz mindig. Ez Isten kegyelme, amire mindenkor és mindnyájunknak szükségünk van. És az az érdekes, hogy ez nem azt jelenti, hogy Isten megbocsátott, és itt le is zárhatjuk a dolgot. Isten valóban irgalmas. De kegyelme egy ajándék, ami több bűneink elvetésénél. Még egy boldog életen is túlmegy: ez az elhívás. Isten elhív minket, az Ő munkájába hív. El sem hiszem... valóban képes ránk bízni azt a nagy felelősséget, ami ezzel jár, s azoknak az embereknek az életét, akikért Fia halt meg? Elég vagyok-e én ehhez? Az Ige ebben is választ ad.

Már a fejezet elején azt mondja: ,,szálljunk perbe." Isten kész perbe szállni a mi oldalunkon, ha a mi üdvösségünkről és elhívásunkról van szó. Nem hagyja annyiban, Ő szívügyének tekint minket. Még egy fontos dolog Róla: Ő a kezdeményező. Honnan tudhatjuk ezt? A második vers szerint Ő ,,támasztá fel azt keletről, akit igazságban hív az Ő lábához. A népeket kezébe adja, és királyok felett uralkodóvá teszi, karjával mint a port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által." Kiről beszél? Egyértelműen Jézusról. És mit tudhatunk meg ebből? Hogy Ő küldte ezt a Jézust. A negyedik versekben így válaszol: ,,Én, az Úr." Ő volt az, így felhívja erre a figyelmet. Mert ezt önszántából tette. Nem kellett oda mennünk könyörögnünk elé, hogy hadd legyen már minden a régi. Mi, emberek, nem is vágytunk a régire. Az kellett, amit mi láttunk jónak. Ennek ellenére Isten mégis úgy döntött, hogy segít nekünk, még ha ez Fia életébe került is.

A 9-es 10-es versben bár említést tesz gyengeségeinkre, de azt mondja róluk: ott vannak, de mellettem ezek eltűnnek, te pedig lehetsz az én kiválasztott szolgám. Látja a hibáinkat, ennek ellenére szolgájának hív. És nem csak vigaszként szólít így, nehogy megbántson; hanem ismer bennünket, Ő teremtett olyannak, amilyenek vagyunk, és ezeket az áldásokat és talentumokat akarja fölhasználni az Ő dicsőségére. Nem teremtett volna olyan embert, akiben ne lenne valami jó, amiért érdemes tovább küzdenie. :)