Immánuel

A nagy fényűzés közepette volt, hogy megfeledkeztem a karácsony lényegéről. Hiszen mennyire büszke az ember magára, ha boldoggá tudja tenni a karácsonyát. Az életét. Az a baj, hogy nem tudja. Erre nekem is hamar rá kellett jönnöm, mint mindig.
.
Úgy örülök, hogy ezt a hiányt Ő betöltötte! Nélküle most is csak szenvednénk, és szenved sok ember így is. Helyettesíthetnénk Őt mindenféle pozitív dologgal, ami hasonlít Rá, hogy jobbá tegyük az emberek életét, de valami mindig hiányozna. Így lettünk megteremtve, és ezt nem vonhatja vissza senki: Nélküle nem tudunk élni. Nem lehet kikerülni.
.
Hála ezért az alázatért. Hogy hagyta, hogy a saját teremtményei csúfolják ki Őt, hogy szemtől szemben találkozzon az elutasítással, hogy az Ő teremtményei válasszák el az Ő Atyjától, és az ő mocskukért kelljen bűnhődnie, amit talán ezek után se hagynak ott. Mégis megtette, mert látta a szükséget, és Ő ennyire irgalmas.
.
Részesei lehetünk annak, amiért mások évezredeken keresztül imádkoztak. Közelebb lehetünk Hozzá, mint eddig bárki. Félek Róla beszélni? Kr. e. sose tudtam volna megosztani ezt az örömhírt. Úgy vágytam volna, hogyha ez megjelenik, akkor biztos világgá kürtöltem volna. Nincs annál természetesebb, hogy ezt tegyük, hiszen benne van mindnyájunk élete.
.
Nem kell többé az ajándékokban, a fénysorokban, a készülődésben keresni a teljes boldogságot, mert az itt élhet bennünk. A kincs, ami nem a külvilágot, hanem minket embereket tesz értékessé. Nézz ezért most úgy embertársadra, mint akiben az Isten ujjlenyomata van. Mindig arról álmodoztam, hogy milyen kiváltság lehetett Mária feladata, aki ott hordozta a szíve alatt a Megváltót. De az a helyzet, hogy mi azóta már a szívünkben hordozhatjuk Őt, és bármit teszünk, azt Vele tesszük, általa és Érte. Őt szolgáljuk minden lépésünkkel.
.
Ennél nem lehetnél közelebb. Immánuel. Velünk az Isten.